Azt mondják bölcs, vagy annak tartott emberek, hogy túl sokat félünk.
A félelem blokkol az eredmények elérésében, a sikerben, az önbizalom, a szeretet megélésében.
Lássuk, én mitől félek mostanában.
- Hogy más jobb nálam. - Igen, hülyeség, tudom. Ne röhögj! Mégis, félek, hogy egy hasonló kaliberű ember - nő, fiatalasszony, anya, szakember, stb. - többet, jobban, sikeresebben, eredményesebben csinál, mint én. Több pénzt keres vele. Magasabb pozíciót ér el vele. Sikeresebb lesz az emberek körében. A gyereke okosabb lesz. Tartalmasabb élete lesz. Kevesebbet kell dolgozni, így többet tudja élvezni az életét. Szóval összehasonlítok, méricskélek, alá- és felülbecsülök (magamat / őt), rivalizálok.
- Hogy lemaradok valamiről. - Azért ez reálisabb félelem, így itthon levén a babával, távol a munkahelyek / pénzkereset pörgős világától és a forgatagos Budapesttől.
- Hogy nem fog kitartani a párkapcsolatom az életem végéig. - Kevés lesz egy idő után, amit a párom nyújtani tud, elsősorban intellektuális vonalon. Az elnyomott érzelmek a felszínre törnek, és kiugrok a jelenlegi kapcsolatból. Vagy belép egy bűvös harmadik, aki az eszével, sármjával, intelligenciájával levesz a lábamról, és lavinaszerűen borul minden.
Első körben ennyi. Nem is olyan sok, mint gondoltam.
És minek örülök mostanában?
- az anyaságomnak,
- az 5,5 hónapos okos, szép, mozgékony fiamnak
- Tominak, aki okosan imád, és akit én is okosan szeretek
- a szép lakásunknak, a jó életfeltételeinknek
- a sok szabadidőnek, amit tartalmasan tudok eltölteni (klubozás, torna, szabadidős sportok, kávéházak, könyvek)
- az egészségemnek, a kiegyensúlyozottságomnak testben-lélekben
- az új kapcsolataimnak az új lakóhelyemen
- a családomnak, akik ugyan messzebb vannak, de így jó a kapcsolatunk
Na, merre billen a mérleg?
