Csupa NAGYBETŰVEL, mert ez egy nagyon fergeteges dolog.
Aki a pörgős, kisebb örömökkel és nagyobb problémákkal teli életet éli ebben a kaotikus közállapotú országban, az kiléphet, ha akar. Hogy hogyan? Például leléphet külföldre. Vagy elkezdhet inni. Vagy bármilyen más tudatformáló eszközhöz nyúlhat. De nemes egyszerűséggel csak panaszkodhat naphosszat és frusztrálódhat nap nap után, hogy "sz*r az élet, már megint nem sikerült, nekem semmi sem jön össze, bezzeg a haverom most veszi a 3. kocsiját", stb. Ja, és mellette esetleg befigyel napi fél-egy doboz cigi, a hülye főnök/ügyfelek/kollégák beszólásai, a fárasztó anyósék elviselésének tudata, az engedetlen gyerek, és további idegborzoló tényezők.
És ott vannak a testi tünetek. Akarom mondani a panaszok. Fáj a hátam (már ki se tudom húzni magam, évekig irodai munkát végezve görbe a gerincem), mozogni csak a busz után szaladva látnak, a negyedik emeleti lakáshoz feljutni pedig felér egy félmaratonnal, ami a tüdő megterhelését illeti.
Szóval zűrös az élet?
Menj el egy jógaórára.
Már a kezdet is maga a simogató elfogadás: hanyatt feküdve a földön 10 percig csak lazítasz, megnyugtató zenére végigpásztázod a testedet, és elfelejtesz minden nyűgöt a külvilágból. Magad vagy, te vagy a fontos, csak magadra kell figyelned. Mikor van ilyen a mindennapokban?
Aztán egy jó órát elnyújtóztathatod a tested különféle izmait. Hogy melyikeket? Végig a főbbeket, amikről tudsz (váll, hát, has, láb), de az izgalmas, amiknek a létezését az óra során tapasztalod meg. Hogy megfeszítheted a jobboldali hasfaladat és mellkasodat? Hogy fejenállásnál a nyakad izmai milyen extra módon dolgoznak? Hogy egy karnyújtás a fülek mellé vállból mennyire felszaggatja a letapadt izmokat? Hogy a 10 lábujjad párnáin és a sarkad külső élén állva egész frankón stabilizálhatod a testhelyzetedet?
Na ja, és ez csak csepp a tengerben. A JÓGA világának óceánméretű világában, amiből minden alkalommal kortyolhatsz egyet. És ami után felfrissülsz, megújulsz, újjászületsz, élettel telik meg minden sejted, kisimulnak a ráncaid, felpezsdül a véred (vérkeringésed), megenyhül és gyógyul a lelked, és újra szereted magad és a világot.
Csak ajánlani tudom mindenkinek.
PS: A tegnapi jóga relaxációjának egyik akkordja az volt, amikor aranyszínű gömböt képzeltünk magunk köré - egy energiaburkot - ami a légzésünk ritmusában tágult és szűkült. Ez az aura megvédett minden külső támadástól, és megmelengetett önnön szeretetemben. Finom érzés volt. Majd ezt az aranygömböt átvittük egy általunk kiválasztott személyre. Egy anyának ki lenne más ez a lény, mint a gyereke? Láttam Andrist az ő kicsi aranygömbjében, mosolyogva, boldogan, védve a külső támadásoktól, magabiztosan és boldogan. Majd elengedtük ezt a személyt, most már védett, hagy járja az útját. Olyan kerek egész volt így a történet. Legyél boldog és sikeres, kicsi Andrisom!
