A tegnap egy szokványos március eleji péntekként indult. Szokatlan mindössze az a kisebb megfázás volt, ami Andris után végigsöpört az egész családon, és bő egy hét elteltével is alig akaródzott elmúlni. Betegség, nálunk...? Nem vagyok én ehhez hozzászokva.

Aztán jött a délelőtt, és elhatároztuk Tamással, hogy menjünk "fel" - bocsánat - el Budapestre, vegyük át a megrendelt és elkészült jegygyűrűinket. Jó.

Még mindig ment a maga menetében tovább a nap: Andris Laurával játszott önfeledten Veráéknál, jómagam megfőztem - szokásosan, 25 perc alatt, majd együtt ebédelt a családunk: Tomi, Andris és én. Délután szieszta, ami Andrisnak hosszabb könyörgésre sikerült is, nekünk felnőtteknek inkább aktívan, ügyeket intézve, lakásban rendezkedve telt. Estefelé Andris az apjával elugrott a nagyszülőkhöz, anya pedig elsétált a közeli "közértbe", hogy gluténmentes élelmiszereket szerezzen be éhenhalás ellen a következő napokra. Az eredmény elsőre nem túl biztató, de erről más helyen még lesz szó.

Szépen beköszöntött az este. Gyerek letéve aludni, mi kellemesen megfáradva a napi rutin után. Na nézzük, mi is lesz holnap? Ja igen, az eljegyzésünk.

Micsodaaaaa??? Az ELJEGYZÉSÜNK????? És ezt mi csak ilyen lazán, minden felkészülés nélkül tudomásul vesszük??? 

Álljunk meg egy szóra! Itt valami nincs renjdén. Mások hónapokat, éveket (?), de minimum heteket készülőd(het)nek arra, amikor egymás színe előtt megkérjék egymás kezét. Vagy a fiú a lányét. Vagy manapság egyre inkább fordítva. És mi meg ezt pár óra alatt "lezavarjuk"? Azt, amire én egész életemben - kislányként, álmodozó tinédzserként, a királyfit fehér lovon váró fiatalként - vártam? Ho-ho-hó, itt valami nem stimmel - szólalt meg a belső hangom, ami első felindultságában utat keresve magának kisebb duzzogásban nyilvánult meg kifelé. És kit talált el? Naná, hogy a vőlegnyjelöltet.

Itt kezdődött a vesszőfutásunk, este 9 körül. Fel kéne készülni a másnapi eljegyzésünkre. Jó. Nézzük, mi a teendő:

• összepakolás az útra: illő ruhák összeválogatása (ffi/női), cipőtisztítás, vasalás
• kaja összekészítése - a lisztérzékenységem fényre derülése óta ez külön programpont
• gyerek "összekészítése" másnapra - Andris játszani indul majd az unokatesókhoz
• az eljegyzéshez kapcsolódó körítés kitalálása - mit, hol, milyen sorrendben, hogy beleférjen a napba
• további szervezések - neten étteremkeresés, etc.

A fentiek gyors számbavételét követően kb. 10 órára össze is állt minden - értsd 1 óra készülés megvolt. Igencsak fáradtan sikerült ágyba is kerülni, abban a megnyugtató tudatban, hogy jól felkészültünk a Nagy Nap előszobájának is nevezhető eseményre.

Már csak egy feladat maradt másnapra, ám az elég fajsúlyos: itthonhagyni a fenti gyors, ám roppant gyakorlatias készülődésből felhalmozódott HISZTIT!

Örömmel jelentem, sikerült!

Ui: Kedves Nőtársaim! Ugye van köztetek akár egy személy is, akiből hasonló reakciót váltott volna ki ez a roppant pragmatizmus? Csalódottságot, vagy kis kiábrándultságot, hogy egy eljegyzés az egy NAGY NAP, ennek nem lehet csak úgy nekifutni, mintha másnap a piacra mennénk hétvégi nagybevásárlásra? Lényeg a lényeg, a vége jól alakult. És valószínűleg nekem, tündérmeséken nevelkedett, romantikára vágyó, gyengéd nőnek is érdemes abba belegondolni, hogy a férfiak - legalábbis az én vőlegényem - ilyen(ek): nem csinálnak feleslegesen nagy feneket a dolgokból. Örülni kell annak, hogy vannak ;-).

Tegnap pénzügyi önismereti női konferencián vettem részt a gazdagnők.hu szervezésében.

Jól hangzik?

Olyan számomra eleddig új információkról volt szó, mint

- életküldetés / személyes feladat

- passzív jövedelem

- online vállalkozás => termékpiramis

A baba-mama klubom Veszprémben jó gyakorlóterep önmagam és vállalkozói ambícióim kipróbálására. Meg arra, hogy pénzszerzésre ösztönözzön, ha már ilyen jól beindult a biznisz.

Úgy döntöttem, belevágok egy online vállalkozásba, kellő előkészítés mellett.

A saját életfeladatom kidolgozásával kezdtem, arra épül a történet.

Hogy egyszer / hamarosan / 1-2 éven belül a hobbim legyen a munkám, amiből havi nettó 1-1,5 millió forint bevételt tehetek zsebre.

No, ez hogy hangzik? :)

Ps: Az elhatározásomban megerősít a mai jóga után húzott angyalkártya => "Légy bátor!". Lám-lám, az őrangyalom már megérezte, miben mesterkedem :).

És a hab a tortán: a jógatermet majdnem elhagyva mit találtam a földön: egy 100 Ft-ost. Az első keresményemet :).

Azt mondják bölcs, vagy annak tartott emberek, hogy túl sokat félünk.

A félelem blokkol az eredmények elérésében, a sikerben, az önbizalom, a szeretet megélésében.

Lássuk, én mitől félek mostanában.

• Hogy más jobb nálam. - Igen, hülyeség, tudom. Ne röhögj! Mégis, félek, hogy egy hasonló kaliberű ember - nő, fiatalasszony, anya, szakember, stb. - többet, jobban, sikeresebben, eredményesebben csinál, mint én. Több pénzt keres vele. Magasabb pozíciót ér el vele. Sikeresebb lesz az emberek körében. A gyereke okosabb lesz. Tartalmasabb élete lesz. Kevesebbet kell dolgozni, így többet tudja élvezni az életét. Szóval összehasonlítok, méricskélek, alá- és felülbecsülök (magamat / őt), rivalizálok.
• Hogy lemaradok valamiről.  - Azért ez reálisabb félelem, így itthon levén a babával, távol a munkahelyek / pénzkereset pörgős világától és a forgatagos Budapesttől.
• Hogy nem fog kitartani a párkapcsolatom az életem végéig. - Kevés lesz egy idő után, amit a párom nyújtani tud, elsősorban intellektuális vonalon. Az elnyomott érzelmek a felszínre törnek, és kiugrok a jelenlegi kapcsolatból. Vagy belép egy bűvös harmadik, aki az eszével, sármjával, intelligenciájával levesz a lábamról, és lavinaszerűen borul minden.

Első körben ennyi. Nem is olyan sok, mint gondoltam.

És minek örülök mostanában?

• az anyaságomnak,
• az 5,5 hónapos okos, szép, mozgékony fiamnak
• Tominak, aki okosan imád, és akit én is okosan szeretek
• a szép lakásunknak, a jó életfeltételeinknek
• a sok szabadidőnek, amit tartalmasan tudok eltölteni (klubozás, torna, szabadidős sportok, kávéházak, könyvek)
• az egészségemnek, a kiegyensúlyozottságomnak testben-lélekben
• az új kapcsolataimnak az új lakóhelyemen
• a családomnak, akik ugyan messzebb vannak, de így jó a kapcsolatunk

Na, merre billen a mérleg?

Csupa NAGYBETŰVEL, mert ez egy nagyon fergeteges dolog.

Aki a pörgős, kisebb örömökkel és nagyobb problémákkal teli életet éli ebben a kaotikus közállapotú országban, az kiléphet, ha akar. Hogy hogyan? Például leléphet külföldre. Vagy elkezdhet inni. Vagy bármilyen más tudatformáló eszközhöz nyúlhat. De nemes egyszerűséggel csak panaszkodhat naphosszat és frusztrálódhat nap nap után, hogy "sz*r az élet, már megint nem sikerült, nekem semmi sem jön össze, bezzeg a haverom most veszi a 3. kocsiját", stb. Ja, és mellette esetleg befigyel napi fél-egy doboz cigi, a hülye főnök/ügyfelek/kollégák beszólásai, a fárasztó anyósék elviselésének tudata, az engedetlen gyerek, és további idegborzoló tényezők.

És ott vannak a testi tünetek. Akarom mondani a panaszok. Fáj a hátam (már ki se tudom húzni magam, évekig irodai munkát végezve görbe a gerincem), mozogni csak a busz után szaladva látnak, a negyedik emeleti lakáshoz feljutni pedig felér egy félmaratonnal, ami a tüdő megterhelését illeti.

Szóval zűrös az élet?

Menj el egy jógaórára.

Már a kezdet is maga a simogató elfogadás: hanyatt feküdve a földön 10 percig csak lazítasz, megnyugtató zenére végigpásztázod a testedet, és elfelejtesz minden nyűgöt a külvilágból. Magad vagy, te vagy a fontos, csak magadra kell figyelned. Mikor van ilyen a mindennapokban?

Aztán egy jó órát elnyújtóztathatod a tested különféle izmait. Hogy melyikeket? Végig a főbbeket, amikről tudsz (váll, hát, has, láb), de az izgalmas, amiknek a létezését az óra során tapasztalod meg. Hogy megfeszítheted a jobboldali hasfaladat és mellkasodat? Hogy fejenállásnál a nyakad izmai milyen extra módon dolgoznak? Hogy egy karnyújtás a fülek mellé vállból mennyire felszaggatja a letapadt izmokat? Hogy a 10 lábujjad párnáin és a sarkad külső élén állva egész frankón stabilizálhatod a testhelyzetedet?

Na ja, és ez csak csepp a tengerben. A JÓGA világának óceánméretű világában, amiből minden alkalommal kortyolhatsz egyet. És ami után felfrissülsz, megújulsz, újjászületsz, élettel telik meg minden sejted, kisimulnak a ráncaid, felpezsdül a véred (vérkeringésed), megenyhül és gyógyul a lelked, és újra szereted magad és a világot.

Csak ajánlani tudom mindenkinek.

PS: A tegnapi jóga relaxációjának egyik akkordja az volt, amikor aranyszínű gömböt képzeltünk magunk köré - egy energiaburkot - ami a légzésünk ritmusában tágult és szűkült. Ez az aura megvédett minden külső támadástól, és megmelengetett önnön szeretetemben. Finom érzés volt. Majd ezt az aranygömböt átvittük egy általunk kiválasztott személyre. Egy anyának ki lenne más ez a lény, mint a gyereke? Láttam Andrist az ő kicsi aranygömbjében, mosolyogva, boldogan, védve a külső támadásoktól, magabiztosan és boldogan. Majd elengedtük ezt a személyt, most már védett, hagy járja az útját. Olyan kerek egész volt így a történet. Legyél boldog és sikeres, kicsi Andrisom!

Merthogy olyan színes ez a világ, olyan sok minden történik benne - akkor most melyiket válasszam?

Színes kavalkádot, kultúrát, zenét, színházat, közéleti eseményeket, új emberek megismerését, szellemi fejlődést, tanulást, cég alapítását, szórakozást, egyéni lelki fejlődést, utazást, pénzcsinálást, új szakma tanulását?

Csipkebokor vessző.

Gyermek nevelését-szeretgetését-fejlesztését a nap 8-10 órájában, szoptatását további 1-2-ben (éjszaka is), családi idill megélését, lelassulást, a külvilág fölös információinak kizárását, pénzügyi világválságról való tudomást nem vételt, htb-szerep átélését, éjjel vad cicává változást, az ügyeink pörgetését, hogy családként is fejlődjünk, ecetera.

Boldog az, aki otthon érzi magát az életében, a nap 24 órájának többségében. Aki nem kifelé kacsingat, nem a más életét, javait, örömét, szeretteit áhítja, aki önmagának megfelelő ideálja. Szerintem ezt nem könnyű elérni. Vagy mégis? De, valószínűleg elégséges önbizalommal, reális önbecsüléssel és önismerettel, bizakodó hozzáállással működhet.

Ingyom-bingyom táliber, tutáliber máliber.

Amíg nem volt saját, nem hittem másoknak!

Hogy a pörgős munka, az ügyfelek, a külföldi központú konferenciahívások, a projektek és kihívások mellett lehet más is annyira fontos az életben, mint a karrier (=saját fontosságom?), aligha volt elképzelhető pár hónappal ezelőtt.

Aztán a várandósság 8. hónapjának végén már itthon készülődve a Nagy Eseményre, úgymint szülés, gyermek érkezése és családdá válás, kezdtem ráérezni a közelgő anyaság édes ízére.

A gyermek megérkezésének 15. napján semmiért sem cserélném ezt az érzést. Az esedékes szoptatás idejét pontosan jelezve a gyermeket senki és semmi nem vígasztalhatta meg úgy, mint a Mami és annak éppen szopizásra esedékes jobb cicije.

Lehet egy ember ennél fontosabb az életben bárki más számára?